|
2023-11-26 22:24:11, vasárnap
|
| |
| |
A tíz szűz példázata
Textus: Mt 25,1-13
Krisztus visszajön! Keveset beszélünk erről, talán kevésszer is jut eszünkbe, de Krisztus vissza fog jönni. Az Ő második eljövetele éppolyan biztos, mint az, hogy már egyszer itt járt a földön. A próféták megjövendölték Krisztus első eljövetelét, megszületését, és ez be is teljesedett. A Szentírás azonban ugyanilyen bizonyossággal beszél Krisztus második eljöveteléről is: ,,És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel." (Mt 24,30) Ezeket a jövendöléseket maga Jézus Krisztus mondja. Ahogyan eljött egyszer, el fog jönni mégegyszer, és utoljára, hogy ítéletet tartson az emberiség fölött. Meglátják őt az élők, de a halottak is, mert feltámadnak. Meglátják őt azok, akik hittek benne, de azok is akik nem hittek benne. Ezt a találkozást senki nem kerülheti el.
A tíz szűzről szóló példázat Krisztus visszajövetelére utal. Az ,,akkor" arra az időre vonatkozik, amikor Krisztus visszajön a felhőkön. Az Ő visszajövetelének körülményeit és következményeit hivatott illusztrálni ez a példázat. Még mielőtt rátérnék magára a példázatra, szeretnék az olvasó figyelmébe ajánlani egy észrevételt. Nem kell föltétlenül lelki tartalommal megtölteni minden egyes elemet, amit egy példázatban olvashatunk. Nem kell tehát arra törekednünk, hogy az olajnak, a lámpásnak, az edényeknek megkeressük a lelki megfelelőjét. Hanem inkább arra kell figyelnünk, hogy összességében milyen üzenetet hordoz a példázat.
Krisztus az Ő második eljövetelét egy esküvőhöz hasonlítja (Krisztus a vőlegény, az Egyház a menyasszony). Tudnunk kell, hogy keleten az esküvő 7 napig tartó ünnepséget is jelenthetett, amit a lány apjának a házánál tartottak. A végén a vőlegény pompás menetben vezette menyasszonyát immár a saját lakásába/ lakásukba. Ez éjfélkor történt általában. Azonban nemcsak a menyasszonyt kísérték, hanem a vőlegényt is várták. A tíz szűz ezeket a várakozókat, az ifjú párt fogadókat jelentette. A vőlegény házánál az ünnepség tovább folytatódott. Erre az ünnepségre, ill. menyegzőre mentek be a bölcs szűzek, és erről a menyegzőről zárattak ki a bolond szűzek.
A fő üzenet a 13. versben van megfogalmazva: ,,Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő." Mivel nem tudjuk, mikor fog visszajönni Krisztus, ezért KÉSZEN KELL LENNÜNK minden percben, hogy találkozzunk vele. A készenlét azért fontos, hogy bemehessünk vele a menyegzőre, és ne maradjunk kint a külső sötétségben. Nézzük most meg, milyen tanításokat tartalmaz számunkra ez a példázat:
Először is azt, hogy nem fog mindenki üdvözülni. Nem fog mindenki bemenni a vőlegénnyel a menyegzőre. A Jelenések könyvében olvashatunk erről a menyegzőről: ,,Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány (Krisztus) menyegzője, és az ő felesége (Egyháza) elkészítette ma gát." (Jel 19,7) Ennek a menyegzőnek a színhelye a mennyország, de nem fog mindenki bejutni oda. Bármennyire is szimpatikus az az univerzalista üdvösség szemlélet, miszerint végül mindenki üdvözülni fog, ez mégsem biblikus. Ahogyan az öt bolond szűz kint maradt, ugyanúgy mindazok, akik nem bánták meg bűneiket, nem tértek meg és nem hittek Jézus Krisztusban, kint maradnak a külső sötétségben, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Ez a kint maradás az elkárhozást jelenti.
Másodszor, azt kell meglátnunk, hogy azok üdvözülnek, akik készen vannak. Amiképpen azok a szűzek mentek be, akiknek olajuk volt, tehát készen voltak, úgyanúgy a mennyei menyegzőre is azok jutnak be, akik készen vannak. Készen lenni pedig nem jelent mást, mint megtérni bűneinkből és hinni Jézus Krisztusban, mint egyedüli Szabadítónkban. ,,Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől." (ApCsel 3,19)
Harmadszor, azt figyelhetjük meg, hogy van olyan akarás, ami késő. A bolond szűzek is be akartak menni a menyegzőre, miután rádöbbentek, hogy kívül rekedtek, de már nem juthattak be. Ebből azt látjuk, hogy nincs még egy második esély a bejutásra. Nincs tisztító tűz, ahol még felkészülhetünk az üdvösségre. Ez a történet nem arról szól, hogy még ráérünk megtérni, amikor Krisztus visszajön, hanem arról, hogy akkor már késő lesz. Egy ideig bármit halogathatunk, de bekövetkezik az, amikor már késő. Ezt olvassuk az Igében: ,,akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó." (10. v.) Nem írja az Ige azt, hogy mégegyszer meg lesz nyitva az ajtó, hanem azt láthatjuk, hogy végleg bezárult. Tehát, aki nem jut be elsőre a mennybe, annak nem lesz második lehetőség sem. Krisztus bement a mennybe érettünk (Zsid 6,20), hogy az utat megnyissa számunkra, de ez az út nem marad nyitva örökre. Amikor Krisztus eljön másodszor, és az ő menyasszonya, az ő egyháza, az őbenne hívők serege bevonul a mennyországba, az út lezáratik örökre. Nem olvasunk sehol arról az Igében, hogy marad egy résnyi nyílás az ajtón. ,,Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg minékünk. Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket." Azok fognak kint maradni, akiket Krisztus nem ismer, akik Krisztus számára idegenek. Vigyázz tehát, mert a halogatás bizonytalanságot jelent. Lehet, most akarja Isten, hogy megtérj, de te nem akarod; vigyázz, nehogy eljöjjön az az idő, amikor te fogod akarni, de az Úr nem fogja akarni.
Negyedszer, megismerkedhetünk az elkárhozók jellemével. A közfelfogással ellentétben, miszerint van jó ember és rossz ember, a Biblia az emberiséget bölcsekre és bolondokra osztja. A bölcsek az életüket kősziklára, tehát Krisztusra építik, a bolondok viszont homokra (önmagukra, vagy egyéb múlandó dolgokra) építenek, Isten Igéjével ellentétesen cselekedve. Krisztus ily módon nevezi bolondoknak az elkárhozókat is, de miért? Azért, mert bolond (felelőtlen, meggondolatlan) az az ember, aki nem készül a Krisztussal való találkozásra, aki úgy gondolja, hogy mindez nem fog úgysem bekövetkezni. Bolond, aki jobban bízik magában vagy mások véleményében, mint Jézus Krisztus szavában. De azért is nevezi bolondoknak őket, mert bolond az az ember, aki kihagy egy ilyen menyegzőt. Bolond az, aki nem fogadja el a meghívást erre a menyegzőre, s arra hivatkozik, hogy neki most fontosabb dolgai vannak. Bolond az, aki a menyegző helyett a fogcsikorgatást, a külső sötétséget választja. (Az elkárhozók is meglátják majd - utólag - bolondságukat, de akkor már késő lesz.) Bolondok vagyunk, ha annyi figyelmeztetés, tanítás mellett, mi mégis a pokolba fogunk jutni. Bolondok vagyunk, ha nem viszünk magunkkal olajat, azaz nem készülünk a Krisztussal való találkozásra.
Ötödször, az üdvözülők jellemét is megfigyelhetjük. Nem azért üdvözülnek ők, mert kevésbé bűnösek, hanem azért, mert bölcsek. Miben áll az ő bölcsességük? Abban, hogy előrelátóak, és készülnek a Krisztussal való találkozásra, ahogyan az öt bölcs szűz is előrelátó volt, és készült a vőlegénnyel való találkozásra. A bolondokról is úgy tűnt, hogy szeretnének találkozni a vőlegénnyel, sőt mintha ők is készültek volna, de mégsem találkoztak. Annyi ember van, akiről úgy tűnik, mintha készülne az Istennel való találkozásra, de sohasem fog üdvözülni, mert nem azt teszi, amit tennie kellene. Sokan templomba járnak, vallásos kötelességeknek eleget tesznek, böjtölnek, adakoznak, igyekeznek jót cselekedni; szentekhez imádkoznak, Máriát imádják; ők szinte mindent megtesznek, csak épp a szívüket nem adják oda Istennek. Hiányzik szívükből az őszinte bűnbánat. Vagy hamis megoldásokkal készülnek, vagy pedig amit tesznek, nem szívből teszik. Nem mindegy tehát, hogyan készülünk, és miben látjuk a készülés lényegét. A bölcs szűzek előrelátóak voltak, és vittek olajat magukkal, amire szükségük volt. A bölcs ember figyelembe veszi Isten utasításait, s nem a maga értelmére támaszkodik. A bölcs ember tehát alázatos ember, aki inkább bízik az Isten által felkínált megoldásban, mint az emberek által kitalált megoldásokban.
Hatodszor, azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy amiképpen más olajával nem lehet világítani (8-9.v.), úgy más hitével sem lehet üdvözülni. Nem tud felkészülni senki sem helyettem a Krisztussal való találkozásra. Amit nekem kell megtennem, azt nem teheti meg más helyettem. A másik ember megtérése nem az én megtérésem. A másik ember harca, győzelme, bizodalma, reménysége nem az enyém. Egyéni elbírálásban lesz részünk Krisztus előtt.
Hetedszer, a keresztyén élet kitartást, türelmet, éberséget igényel. Szomorú az 5. vers mondanivalója: ,,Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának." Az a szomorú, hogy a bölcs szűzek is elszunnyadának. Talán átragadt rájuk a bolondok gondatlansága, nemtörődömsége. Hiszen minek lehet nevezni ezt, mint nemtörődömségnek, amikor a Vőlegényre várakozva elaludtak. Képzeljünk el egy esküvőre készülő fiatal párt: a menyasszony várja vőlegényét, de a várakozásban elszunnyad, sőt elalszik. Mennyire érthetetlennek és furcsának tűnik, nemde? Avagy nem ugyanilyen furcsa az, ha a keresztyének elszunnyadnak, alszanak; ha Krisztus iránti szeretetük csökken, ha a vigyázást és az imádkozást elhagyják, ha Isten Igéjét felületesen olvassák, ha keresztyén kötelességeiket elhanyagolják? Avagy nem borzalmas látvány, hogy a bölcsek is ugyanúgy alszanak, mint a bolondok? Nem szomorú az, ha a keresztyének olyanokká lesznek, mint a hitetlenek, s nem lehet különbséget tenni közöttük, mint ahogyan nem lehet különbséget tenni egy bölcs, de alvó és egy bolond szűz között, aki szintén alszik. A keresztyének szunnyadása, vagy alvása az ő lelki hanyatlásukat, éberségük csökkenését jelenti. A szunnyadás elővigyázatlanságot, az alvás pedig érdektelenséget, élettelenséget jelent.
Isten könyörüljön rajtunk, hogy Krisztus második eljövetele ne érjen készületlenül, megtéretlenül bennünket. Továbbá, ne aludva várjuk a mi Megváltónkat, ne lelki hanyatlásban, szunnyadásban, közömbösségben, hanem éberen, dolgozva, mint a hű és bölcs szolga (Mt 24,45- 47). Ha pedig már ránk tört az álmosság, ha már szunnyadunk, ébredjünk fel és tartsuk magunkat éberen, ne engedjük, hogy a világ elringasson bennünket, hanem inkább mi legyünk azok, akik felébresztünk másokat is.
"Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus" (Ef 5,14)! Ámen.
Sikó Mihály
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: nemtörődömségnek, bizonytalanságot, visszajövetelére, felkészülhetünk, fogcsikorgatást, kötelességeknek, megfigyelhetjük, érdektelenséget, következményeit, eltöröltessenek, kötelességeiket, elszunnyadának, megjövendölték, szabadítónkban, nemtörődömsége, élettelenséget, jövendöléseket, közömbösségben, bizonyossággal, közfelfogással, fogcsikorgatás, figyelmeztetés, érthetetlennek, meggondolatlan, univerzalista, megoldásokkal, hanyatlásukat, mondanivalója, összességében, elszunnyadnak, megfogalmazva, megtéretlenül, készületlenül, megoldásokban, eljöveteléről, megszületését, próféták megjövendölték, ember Fiának, föld minden, embernek Fiát, jövendöléseket maga, emberiség fölött, találkozást senki, időre vonatkozik, olvasó figyelmébe, példázatban olvashatunk, edényeknek megkeressük, lelki megfelelőjét, esküvőhöz hasonlítja, lány apjának, házánál tartottak, vőlegény pompás, Jézus Krisztus, KÉSZEN KELL LENNÜNK, Jézus Krisztusban, Amikor Krisztus, Isten Igéjével, Isten Igéjét, Sikó Mihály,
|
|
Offline
